Orbán: Magyarország illiberális állam

A változás mélységet illusztrálandó több példát idézett a nyugati világból, köztük azt, hogy Barack Obama gazdasági patriotizmusról beszél. Ilyesmiről néhány éve elképzelhetetlen lett volna nyíltan beszélni – bizonygatta Orbán.

Oroszország, a sztár

A világban zajló folyamatokat úgy írta le, mint „versenyfutást annak az államnak – közösségszervezési módnak – a kitalálásáért, amely egy országot a legversenyképesebbé tud tenni". Véleménye szerint a „ma sztárjai" – Szingapúr, India, Törökország, Oroszország – arra ösztönöznek, hogy megpróbáljuk megtalálni a nyugattól független közösségszervezési módot, amely évtizedes távlatban versenyképessé teszi a közösségünket a világban.

Az említett „sztárnévsorra" utalva megismételte azt a korábbi megállapítását, hogy „egy demokrácia nem szükségképpen liberális". Hozzátette: a liberális demokráciák „valószínűleg nem tudják fenntartani a versenyképességüket, ha nem tudják magukat megváltoztatni".

Ezzel gyakorlatilag megismételte a korábbi Tusványoson vázolt vízióját a Nyugat hanyatlásáról, és kijelentette: 

a magyar válasz a munka alapú társadalom, amely nem feltétlenül liberális.

Úgy vélte, le kell cserélni azt a liberális elvet, hogy „mindent szabad megcselekedni, ami mást nem sért. Ez intellektuálisan vonzó gondolat, de ki határozza meg, hogy mi sért másokat? Ezért láttuk, hogy az erősebb döntötte el" – mondta. Majd a banki kamatokkal illusztrálta, hogy „a szabadság határai nem igazságosan dőlnek el". Emiatt javasolta: legyen a magyar társadalom szervező elve, hogy „amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt ne tedd másokkal".

A továbbiakban hosszan sorolta, mi mindenre nem volt képes a liberális demokrácia: nem védte meg az országot az eladósodástól és az állampolgárokat az „adósrabszolgaságtól", nem kötelezte az egymást követő kormányokat, hogy a nemzeti érdeket szolgálják, vagy hogy védjék a közvagyont. Ezért áll Magyarország az utolsó helyen Európában, ami a közvagyon arányát illeti.

– A politikai vezetés arra tesz kísérletet, hogy az egyén munkája a közösség javát szolgálja. Ilyen értelemben Magyarország illiberális állam – értékelte.

Végezetül azokat az akadályokat sorolta, amelyeket le kell győznie a kormánynak azért, hogy a nagy világversenyen, amely a legversenyképesebb állam kialakításáért folyik, sikeres legyen. Előrebocsátotta, hogy nem a legfontosabbakat, hanem a legérdekesebbeket sorolja. Kettőt említett. Az elsőt a Norvég Alap körüli vita ihlette.

Orbán Viktor miniszterelnök beszél Tusnádfürdőn. Mellette Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke Beliczay László / MTI

– A civil szervezetek általában alulról, önkéntes alapon szerveződnek. Ezzel szemben azt látjuk, hogy meghatározott érdekek által fizetett politikai aktivistákkal van dolgunk – részletezte Orbán. Hozzátette: feltételezhető, hogy „idegen" finanszírozók nyúlnak a zsebükbe bizonyos célokkal, ezért helyes, hogy felállt egy parlamenti bizottság, amely a külföldi befolyásszerzési kísérleteket térképezi fel.

Második példaként az uniós alapok kezelését említette. Úgy értékelte, ezzel kapcsolatban területenkívüliség jött létre, hiszen a magyarországi fejlesztésekre szánt források fölött olyanok rendelkeztek, akiket mások fizetnek.

– Most azért alakult ki vita, mert a kormány eldöntötte, hogy – az állam építésének ebben a folyamatában – aki ezekkel az alapokkal foglalkozik, annak a magyar állam alkalmazásában kell állnia, és nem kaphatja a magyarországi bér többszörösét – magyarázta a miniszterelnök a közönség lelkes helyeslése mellett.

„Bármi megtörténhet"

Szintén hangos tetszésnyilvánítás övezte Orbán beszédének záró gondolatát.

– A jövő lényege, hogy bármi megtörténhet. Megtörténhet, hogy lelőnek egy utasszállítót. (...) Még az is megtörténhet, hogy ha bírósági eljárások végigfutnak, akkor magyarok több százmilliárd forint értékben visszakapnak olyan pénzeket a bankoktól, amiket nem szabadott volna tőlük elvenni – mondta, „bátorságot, előretekintő gondolkodást" javasolva a világ bármely részén élő magyaroknak.

– Könnyen lehet, hogy eljön a mi időnk – zárta tusnádfürdői beszédét a miniszterelnök.