Sümegi György: Lechner Ödön írásai

1845. augusztus 27-én, azaz éppen 175 évvel ezelőtt született a magyar építészet legendás alakja, Lechner Ödön. A jubileum alkalmából a Covina Kiadó izgalmas kiadvánnyal jelentkezett, mely Lechner Ödön életének, munkásságának egy mind ez idáig kevésbé feltárt oldalát mutatja be. Így a kötet hozzájárul a köztudatban élő Lechner-kép árnyaltabbá tételéhez, s (a nagy, kortárs művészettörténész, festőművész szóhasználatával élve) a korszakalkotó „építőgéniusz” alaposabb megismeréséhez. 

Kép forrása

Mélyebben megismerhetjük
A kötetet Sümegi György művészettörténész szerkesztette, és ő írta a könyv utószavát. A Lechner életmű az alaposan feldolgozott életművek közé tartozik: könyvtárnyi szakirodalmat találunk az építészet nagymesterének művészi törekvéseiről, magyaros formanyelvéről, alkotói korszakairól és épületeinek stílusjegyeiről, ám a mindezek mögött álló, kivételes emberről viszonylag keveset tudunk. Szűkebb értelemben vett alkotói munkássága mellett kevésbé ismert sokrétű közéleti szerepvállalása, egyénisége. A kötetben összegyűjtött írások révén ezekbe nyerhetünk betekintést.
A kiadvány Lechner Ödön írásos hagyatékát tartalmazza. Az önálló írások mellett egybegyűjti az építész sajtóban föllelt nyilatkozatait, elérhető leveleit, valamint az általa aláírt dokumentumokat is. Ezek közül néhány – írja Sümegi György – csekélyebb értékű dokumentumnak tűnhet, „ám a művész megszólalásai, állásfoglalásai és nyilatkozatai sajátosan árnyalják, és újabb vonásokkal gazdagítják az egyéniséget.”

Kép forrása

Közéleti harcok
Az írások zöme az építész művészeti-közéleti tevékenységéhez kapcsolódik. Ezek alapján pontos képet formálhatunk az Osztrák-Magyar Monarchia idején tevékenykedő Lechner Ödön eltökéltségéről, harcairól, melyet a magyar építész-szakma presztízsének emeléséért folytatott. Az általa fogalmazott, illetve általa is aláírt dokumentumokból kitűnik, hogyan vetette latba tekintélyét, széleskörű tapasztalatait a honi építészek megbecsüléséért, akiket – hirdette - előtérbe kell helyezni a magyarországi megbízatásoknál, az idegen szakemberekkel szemben. 
A magyaros formanyelv megteremtését és elfogadtatását célzó törekvéseiről szintén számos írást olvashatunk. Ezekből világossá válik az az elhivatott küzdelem, amit Lechner Ödön egyetlen - egész munkásságát átható – mondatban így foglalt össze: „Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz.”

Kép forrása

A szellemes gondolkodó
Az egybegyűjtött szövegek (szerelmével, későbbi feleségével, szüleivel folytatott levelezése, önéletrajzi vázlata) mindemellett bepillantást nyújtanak a művész magánéletébe is.
A kiadvány külön színfoltját jelentik a neves kortársak (Herman Lipót, Kós Károly, Krúdy Gyula, Thorma János) Lechner Ödönről szóló, őt említő írásai, melyekben az építész a „Muskátli asztal” meghatározó alakjaként, s a kávéházi asztaloknál rajzolgató, szellemes gondolkodóként tűnik elénk.
A képmellékletben megcsodálhatjuk a művész legnevesebb épületeiről készült felvételeket, rajzokat, terveket (városligeti Korcsolyacsarnok, Iparművészeti Múzeum, Földtani Intézet, Posta –takarékpénztár, szegedi városháza, kecskeméti városháza, kőbányai Szent László plébániatemplom), de találunk ritkán látható képeket is Lechner Ödön családtagjairól, asztaltársaságáról, sőt a Mestert megörökítő karikatúrákat, mókás skicceket is.