Anyu, ezek hülyék, hozzatok nekem egy új homokozót

2018-09-12T104931Z 2095641310 RC1673D69360 RTRMADP 3 EU-COPYRIGH
2018.09.14. 10:47 Módosítva: 2018.09.14. 10:50

Egyetemista éveim egy időszakában sokat lődörögtem közgazdászhallgatók között. Akkoriban hallottam, hogy mi a különbség a közgazdász és a jogász között: ha egy szűk helyen kell táncolniuk, a közgazdász azon kezd agyalni, hogyan lehet a teret optimálisan kihasználni, a jogász meg azon, hogyan lehet odébb pakolni a falakat, de iziben.

Orbán Viktor jogász. Az a típus, aki egy síversenyen, ha Anikó asszony után csak második lesz, elintézi, hogy külön férfi és női eredményhirdetés legyen.

Ennek ismeretében – és persze a NER-ben elmúlt nyolc év után – nincs mit csodálkozni azon, hogy mi a magyar kormányfő reakciója a Sargentini-jelentés megszavazására, arra, hogy az Európai Parlament 693 képviselőjéből 448 a magyar kormány ellen szavazott, és csak 197 EP-képviselő mellette, és saját pártszövetségében is kétharmados a veresége.

Nem, nem az, hogy valamit újra kellene gondolnia. Hanem az a reakciója, hogy „másik EP, másik jövő kell nekünk”.

Tudják, olyan ez, mintha a gyerek lemenne a játszótérre, a homokozóba, ahol van már egy óvodás csoportnyi gyerek. Ők befogadják maguk közé, de játék közben egyre több gyereket haragít magára, elveszi a lapátot, szétrúgja a homokvárat, agyagot töm a szitába, beleeszik a többiek csokijába – szóval egyáltalán nem akar azt és úgy játszani, mint a többiek. Majd amikor már mindenki kiközösíti és dühös rá, odaszalad a szüleihez, hogy

ebben a homokozóban mindenki hülye, anyu, hozzatok nekem egy új homokozót.

Vagy másik játszópajtásokat.

Mert Orbán most még ez utóbbit akarja, azt, hogy a játszótársai lecserélődjenek. Arra van is esélye, hogy jövő májustól többen lesznek a játszótéren olyanok, akik az ő szabályai szerint akarnak játszani. De annyian nem lesznek, hogy ő legyen a homokozó új királya, még ha otthon, a családi ebédek után, lelkesen próbálja is ezt elhitetni a családdal.

És mi lesz aztán? Akkor tényleg széttapossa az utolsó homoktortákat is, és új homokozót keres, ahol eljátszhat a kis Vlagyimirrel és Tayyippal? Dehogy.

Amíg a kis Viktornak otthon azért néznek el mindent rosszaságot, mert folyton arról beszél, hogy neki mennyit kell háborúznia a játszótéren, őt mennyire utálják a homokozóban a többiek, addig maradni fog. Maradni, mert egyfelől az összes barátjának ebből a homokozóból viszi haza a játékokat. És mert másfelől így szólhat továbbra is arról az élete, hogy őt mennyire nem értik meg, és emiatt mennyit kell hadakoznia. Mert ha ez nem lenne, arról kellene számot adnia, hogy miért nem csinálja meg rendesen a házi feladatát.

(Borítókép: Az Európai Parlament ülésterme - fotó:  Vincent Kessler / Reuters)