A piacokon nincs sok változás a korábbiakhoz képest: továbbra is Goldilocks, csak a héten erre rájött némi inflációs para, amitől az amerikai hozamok ismét felugrottak. Ehhez képest a részvények kifejezetten erősek maradtak – különösen Európa, amely 13-éves csúcsra ment! Alacsony kamatok; lassulás, de nem gazdasági összeomlás: ezt kifejezetten szeretik a részvények. A kötvényeknél továbbra is hozamcsökkenésre számítok (nagyjából az összes befektető alulsúlyban van és inflációtól retteg, miközben valószínűleg komoly kínai+COVID lassulás lesz), de itt valójában egyetlen dolog számít: a bérnövekedés üteme. Ha az tartósan emelkedik, akkor hiába esnek majd a termékárak (vagy legalább nem mennek fel), a bérinflációs nyomás miatt a Fednek emelnie kell. Erre inkább 2022 második felében számítok, tehát előbb az infláció stabilizálódását/csökkenését várom a fejlett országokban 2022 első felében, mielőtt elindulunk felfelé 2022 második felében, de lehet, hogy tévedek, és emiatt ezt az adatot kiemelt figyelemmel fogom kísérni.
Nagy kérdés a kínai gazdaság növekedése is. Szerintem nagy lassulás lesz, de egyelőre nyugodtak a piacok – itt valószínűleg a shanghai tőzsdeindex, a kínai vállalati kötvényhozamok és a nyersanyagok (pl. réz) árfolyama lehet irányadó.
A héten idehaza minden szem az MNB-n lesz: a kormány tövig nyomott gázpedállal hajszolja a rég túlfűtött gazdaságot, miközben a jegybank ímmel-ámmal ellentart, és próbálna valamit tenni az infláció ellen – de persze úgy, hogy az ne ártson a növekedésnek. Azonban, mint tudjuk nem lehet egyszerre szűznek lenni, meg közben szexualizálni, úgyhogy el kell döntenie a jegybanknak, hogy mi lesz. A 15 bázispontos kamatemelgetési ütem nem tartható, de még a 30 pont sem feltétlenül elég, igazándiból csak egy meglepetésszerű, kemény fellépés tudja megállítani a forint árfolyamát (és ez kb. az egyetlen amire az MNB tud és akar hatni). Szerintem marad a 30, de az a piacoknak (legalábbis rövidebb távon) kevés lesz…
Mindezeknél sokkal érdekesebb a benzinárszabályozás: maximálták 480 forinton az árakat (a portfolio.hu konzekvensen ársapkának írja, ami a legborzasztóbb tükörfordítás („price cap”), és minden alkalommal sikítófrászt kapok amikor meglátom, ennél csak a nemrég a magyar nyelvbe beszokott „mesterterv” a szörnyűbb).
Mi a baj ezzel a szabályozással? Egyrészt ugye Kornai János hazájában élünk, aki pontosan leírta a hiánygazdaság jelenségét, okait, természetét, és azt gondolná az ember, hogy ebből tanultak a gazdaságpolitikusok. Spoiler: nem! Aki élt a szocializmus idején az (Kornai nélkül is) pontosan ismeri milyen volt a szocialista banán: olcsó. Csak nem volt. Ilyen a hiánygazdaság. Nyilvánvalóan pár hónapig persze a jelenlegi benzinárak mellett még életben maradnak a kereskedők, nem lesz hiány, fognak adni benzint, sőt szerintem a COVID miatt (és ha az MNB is úgy akarja - lásd fentebb) lehet, hogy lejjebb csúsznak a(forintban számított) olajárak, és végül nem is lesz túl nagy veszteségük, tehát amíg csak rövid ideig marad ez a rendszer, addig valószínűleg nagy károkat nem okoz, de hosszabb távon az ilyesfajta árszabályozás egyenes út a hiánygazdasághoz. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy ez a választásokig így marad: most már olyan nagy a tét a regnáló kormánynak, hogy semmi sem számít (bár mint Varga Mihály a múlt héten elmondta: a kormány nem a választások miatt szórja a pénzt – LOL)
https://hvg.hu/kkv/20211112_Varga_Mihaly_A_kormany_nem_a_kozelgo_valasztasok_miatt_szorja_a_penzt
Ami sokkal fontosabb az egész történetben az viszont (a mélyben természetesen megbúvó Gyurcsány-szálon túl*) inkább az, amit már lassan elfelejtünk: a jelenlegi kormányzat – ha gazdasági nehézségek vannak – akkor ezt úgy kezeli, hogy egyszerűen csak elvesz, méghozzá teljesen voluntarista, ad-hoc módon. Elsősorban a nagyobb cégek profitját, de ha muszáj magántulajdont is. Erre kiváló példa volt a 2010-13 közötti időszak (vezetékadó, bankadó, magánnyugdíjpénztári vagyon, stb.). A fellendülés idején erre már nem volt szükség, úgyhogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, de ha megint nehéz világgazdasági helyzet jön (ne adj isten stagfláció) akkor elég könnyű kitalálni, hogy mi lesz: olyan környezet, ami nem túl vonzó a befektetők számára, és hosszútávon is nagyon káros a gazdasági növekedésre. Éppen erre mutat rá a benzinár-maximálás - ahogy egy kis baj van, azonnal beindulnak a régi ösztönök: vegyük el az üzemanyagkereskedők profitját, sőt a pénzüket is, ha kell, úgyis olyan sok van nekik. Nem túl megnyugtató a jövőre nézvést…
* https://index.hu/belfold/2021/10/27/benzinarak-gazdasag-gyurcsany-ferenc-politika/
(ez egy rövid tőkepiaci-befektetési-makrogazdasági áttekintés arról, hogy éppen mit gondolok a világgazdaságról és tőkepiacokról; egyrészt, hogy magam számára is összegezzem, hogy mi a véleményem, másrészt, hogy az alapjaimba fektetők betekintést nyerhessenek a gondolkodási-döntési folyamatba)