Törökkanizsa.
Törökkanizsa.
Törökkanizsa. A Tisza partján fekvő nagyközség. Járási székhely. Házainak száma 602, lakósaié 5067, a kik közűl 3390 magyar és 167 szerbajkú. A magyarok római katholikusok, a szerbajkúak görög-keletiek. Postája, távírója, távbeszélője és vasúti állomása helyben van. A helység eredete visszanyúlik a honfoglalás előtti szláv korszakba. Neve a szláv Knézaha szóból származik, mely oly helyet jelent, a hol valamely főnöknek a széke volt. A község határában nagy mennyiségben találtak már őskori és népvándorláskori leleteket, melyek a községi ősi települését bizonyítják. Már Béla király névtelen jegyzője is megemlékezik e helységről. Előadása szerint, a Délvidék elfoglalására kiküldött Bodid, Kadocsa és Bojta vezérek Kenesdnál (a Kanizsa név legősibb alakja) hajóztak át a Tiszán. A Gellért-legenda szerint pedig, mikor Ajtony Szent István király uralkodása alatt visszaverte Csanád vezér első támadását, ennek hadai Kanizsáig vonultak vissza. Kanizsa a XIII. században már jelentékeny helység volt és korán kereskedelmi góczponttá és várossá fejlődött. 1329 deczember 14-én már hetipiacza is volt. Idővel átterjedt a Tisza jobb partjára is s ebből a részből külön falu keletkezett, melyről 1367-ben van első izben adatunk. (A mai Ó-Kanizsa). A városban kir. sókamara hivatal is volt. A XV. század első éveiben, a kanizsai polgárok elveszítették függetlenségüket és földesúri hatóság alá kerültek. Zsigmond 1401 január 17-én Csáki István fiainak, Miklós temesi főispánnak, György visegrádi várnagynak és Istvánnak adta cserébe. A kanizsai jobbágyok és a csanádi társas káptalan között támadt perből, 1450–1453 táján, névszerint 66 lakosát ismerjük Kanizsának. E névsorból következtetve, a helység lakossága 350–400 lehetett. A Csáki család uralma alatt Kanizsa határa átterjedt a Tisza másik oldalára is. 1509-ben Csáki Gábor volt a földesura, a ki a helységet elzálogosította Bakócz biboros érseknek, de az érsek 1511-ben elengedte a zálogösszegét. A mohácsi vész után Kanizsa törökuralom alá került. 1542-ben itt szállította át hadait a begler bég. 1557–1558-ban a temesvári defterdár 85 házat írt benne össze. Lakosai ekkor mind magyarok voltak. 1582-ben már csak négy magyar lakost talált itt a török adószedő, a kik juhtenyésztéssel foglalkoztak. A következő évtizedek alatt szerbek telepedtek le Rév-Kanizsára. 1647-ben is lakott helység volt. 1717-ben már ismét 40 házból állott a helység. A rendes viszonyokhoz nem szokott szerbek azonban egyre-másra elszökdöstek innen. 1738–39-ben a pestis pusztított a lakosok között. A törökök kiűzetése után kezdték a helységet Török-Kanizsának nevezni. 1718-ban Török-Kanizsát a csanádi kerületbe, 1779-ben pedig Torontál vármegyébe kebelezték. 1753-ban a temesvári igazgatóság a helység nevét Josefsdorfra akarta változtatni, de helyette a mellette keletkezett telep vette fel a Jozefova nevet. A kanizsai uradalmat 1792-ben Szerviczky Márkus vásárolta meg. 1832 augusztus 2-án országos és hetivásárok tartására nyert kiváltságot. 1838-ban Szerviczky György volt a földesura. Jelenleg Vizeki Tallián Béla v. b. t. tanácsos és neje báró Baich Mária, Törökkanizsai Schulpe Vilmos és Alfonz, gróf Maldeghem Mária, Georgina, Albertina és Károly, továbbá Weiszhut Lajos a helység legnagyobb birtokosai. A községben álló kastélyok közűl az egyiket Szerviczky György építtette 1793-ban; ez jelenleg Schulpe Vilmosé. Van itt körülbelül 3000 kötetes könyvtár, altwieni és meisseni porczellánok, szép vert ezüst ötvösművek, bronzok, régi szép bútorok, metszetek és gazdag fegyvergyűjtemény. A két Tallián-féle kúria közűl az egyiket Tallián Endre, a másikat báró Feilitsch Fedor 1856-ban építtette és ezek jelenleg a Tallián Béla tulajdonai, kinek itt szintén gazdag és értékes könyvtára és szép vadászati trofeái vannak. A gróf Maldeghem testvérek kastélya 1910-ben épült. Tallián Emil főszolgabírónak itt gazdag gyűjteménye volt, az ázsiai, amerikai, afrikai és legutóbbi Ferencz József-földi vadászatain elejtett ritka vadak trofeáiból, melyeket halála után a Tallián család őriz. A községbeli római katholikus plebánia már 1333–1335-ben fennállott. A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templomot 1381-ben a város állíttatta helyre. Mostani plebániája csak 1807-ben alakult. A templomot Szerviczky György 1847-ben kezdte építtetni és örökösei 1858-ban fejezték be. A lakosok több pénzintézetet, hitelszövetkezetet, közművelődési egyesületet és önkéntes tűzoltó-egyesületet tartanak fenn. A helység egyik nevezetessége a selyemgombolyító gyár, mely 240 munkást foglalkoztat és 80 orsóval van felszerelve. Van mintaszerű közkórház, tágas parkban elhelyezett pavillonokkal. Jól berendezett járási szegényháza a legkiválóbbak közül 132való. Törökkanizsát Magyarkanizsával hajóhíd köti össze, melynek révjoga 1885 előtt még a törökkanizsai uradalomé volt; a hidat, melyet 1885-ben Szegedről hoztak, 80.000 frt költséggel állították fel. A községhez tartozik Firigyháza puszta, Parlag-major, Tallián-major, Új szállás-major, Budzsáki tanyák és Kupuszina. Firigyháza-puszta helyén a középkorban Fejéregyház helység feküdt. A Csanád nemzetség ősi birtokai közé tartozott és azok sorsát osztotta meg. Az 1514. évi pórlázadás alkalmával a helység legnagyobb része elpusztult. Telegdy Gábor 1514 június 30-án elpusztított birtokait, örök alamizsnaképen mindössze 40 forint lefizetése mellett, átengedte a budai káptalannak; de Telegdy Miklós és Ferencz ellene mondtak a beiktatásnak és az e miatt támadt per még 1526-ban is folyt és a Telegdyek javára dőlt el, mert később is még itt találjuk őket. A török hódoltság első évtizedében a helység elpusztult. A XVII. század közepe táján ráczok költöztek ide, a kik a helység nevét, melyet a XVI. században Félegyháznak is neveztek, Felityre ferdítették el. 1647-ben Horváth-Voxith Istvánt, Petőfalvi Petőt és Ladányi Ferenczet iktatták be e puszta birtokába. I. Lipót király 1681-ben, Solt vármegyei pusztaként Gbelani Miklósnak, Mihalek Miklósnak és társainak adományozta. A törökök kiűzetése után a temesvári bánsághoz tartozott és Firigyháza néven volt ismeretes. 1781-ben a török-kanizsai uradalommal együtt Szerviczky Márkus vette meg. E család 1804-ben Csongrád vármegyéből haszonbéreseket telepített ide. 1858-ban a telep önálló község lett. Később ismét pusztaként Törökkanizsához csatolták.
Törökkanizsa. – 1–2. A Tallián-féle kúriák. – 3. Gróf Maldeghem-testvérek úrilaka. – 4. Schulpe Vilmos kastélya.
Törökkanizsa. – A kir. járásbíróság.
Törökkanizsa. – A közkórház fölvételi és belgyógyászati pavillonja.
